Közös költség, dupla közös költség:

Az esetleges dupla befizetés minden elszámolás nélkül, mely dupla befizetés csak úgy felszívódik a nagy közösben (nevezhetjük elszámolásnak, hogy valaki a rá kirótt közös költség befizetést teljesítette vagy sem). Az esetleges dupla befizetés minden elszámolás nélkül Alkotmányosan is aggályos, hisz senki nem kötelezhető arra, hogy elszámolás nélkül „öntse” a pénzét bármilyen közösbe, mely neki anyagi veszteség, másoknak befektetés és érdem nélküli indokolatlan előny, gazdagodás – hisz a jogszerűtlen kényszerítés miatt tartható mások közös költsége alacsonyabban a dupla befizető(k) kárára – ez így teljességgel elfogadhatatlan!

Ahhoz, hogy e kérdésben tovább tudjunk lépni, tisztázni kell, hogy mi is a közös költség?

A közös költség az elszámolás alapja vagy előleg?

A „Nagyon egyszerű elszámolás”, és a „Közös költség vezérelte elszámolások” esetében a közös költség befizetést az elszámolás alapjának tekintik – analóg, mint a „tanácsi bérlakásos” időkben a lakbér – aki befizette, az rendben, aki nem az tartozásban van, és annyival, amennyi lakbért nem fizetett be.

Azonban a „magántulajdonon” alapuló társasházakban a közös költség nem lakbér, így nem lehet az elszámolás alapja sem – mint ahogy a „példa társasház” „költség, és használói csoportok szerinti elszámolásban” sem az. A közös költség ez utóbbi esetben valós, „ELŐLEG” funkciót tölt be, az elszámolás pedig a kiadások összefuttatása a befizetésekkel társasházi, és tulajdoni hányadonként is!

Mit lehet akkor tenni?

Vizsgálni kell, hogy van-e egyáltalán, és ha igen, akkor milyen többlet használat, többlet kiadás abból fakadóan, hogy valamely tulajdonos nem saját lakhatási céljára használja tulajdonát, és ha igen, akkor meg kell találni ennek korrekt, kezelését.

Itt nyilvánvaló, hogy ilyen kiadás(ok) mint például a tetőcserép (tetőjavítás) szóba sem jöhet, mert egy ilyen, és ehhez hasonló javítás, kiadás teljesen független attól, hogy ki mire használja tulajdonát (ingatlanát), és attól még nem kerül dupla annyiba (a tetőcserép sem), hogy valaki az ingatlanát nem saját lakhatási céljára használja.

Ahol egyáltalán felmerülhet ilyen „többlet használat”, az például a takarítás (takarító eszközök, anyagok), lépcsőház világítás, lift használat (földszinti és első emeleti ez esetben is indokolhatatlan).

Minden ilyen „szolgáltatást” nyilván a tulajdonát nem saját lakhatására használó tulajdonos (és az ő jogán ott tartózkodók) is jogosultak használni (tulajdoni hányadának megfelelően a tulajdonos „fizeti” is ezt) – csupán annak megállapítása képezheti „vita” tárgyát, hogy az eltérő „használok” a saját tulajdoni hányadukhoz képest milyen többlet (5, 10, 20 stb.) százalékban veszik igénybe a szolgáltatást.

Azonban még ez esetekben is van pro és kontra érv – például a következők.

– Amennyiben a nem saját használat egy másik családnak történő bérbeadás – akkor például még indok sem lehet többlet használatra, hisz egy bérlő család életvitele családként nem nagyon különbözik egy tulajdonos család életvitelétől.

– Amennyiben mondjuk egy kis létszámú iroda van a lakásban, akkor bár lehet, napközben esetleg többször megnyomják a lépcsőházi közös villany nyomógombját, esetleg több port is hordanak be a lépcsőházba, de ők munkaidőn kívül a társasház semmilyen „szolgáltatását” nem veszik igénybe.

– Amennyiben mondjuk egy rendelő költözik be, akkor nyilván a forgalom generál többlet takarítást, többlet lépcsőház világítást, esetleg lift használatot (amennyiben a rendelő nem a földszinten, első emeleten van).

– Ha bármilyen többlet használatról beszélünk, akkor akár azt is lehetne vizsgálni, hogy az esetlegesen üresen tartott lakások után mit ne fizessenek a tulajdonosok. Ha bármely fogyasztás jellegű kiadásban esetlegesen valamely tulajdoni hányad részéről többlethasználat állapítható meg, akkor annak a fogyasztásnak, fogyasztás típusnak a költségeit külön költségcsoportként kell kezelni, és meg kell határozni költségcsoportot használók listáját (használó csoport), és azt, hogy mely tulajdoni hányad milyen többlet arányban használja.

Egy többlethasználat számítása a példa társasház adataival, és elképzelt hasznosításokkal:

A példa társasház lakásainak többségét a tulajdonosok saját célra használják, azonban vannak kivételek, egyéb hasznosítással – ezekből képezhetők a használó csoportok.

A F.3.-ban egy kislétszámú iroda van

A F.6.-os lakásban albérletben egy diáklány lakik.

Az I.3. lakást üresen tartják a tulajdonosok

A II.2.-ben egy fogászati rendelő van.

A II.4.-ben egy család lakik bérletben

A II.6. lakás üres, nem lakják

A III.2.-ben egy kislétszámú iroda van

A III.5.-ben egy kislétszámú iroda van A IV.2. lakás üres, nem lakják

A társasházban hosszas viták után a többlethasználat kérdésében az alábbiakban állapodtak meg, melynek közös költség számítási és elszámolási vonzatai az alábbiak.

Nincs többlethasználat:

Az üres lakások nem különböznek a lakottaktól (bár ezt többen vitatták) A családoknak bérbeadott lakások nem különböznek a tulajdonos által lakottól (itt többen felhívták a figyelmet, hogy a tulajdonos felelős a bérlői szocializáltságáért és esetleges károkozásaikért)

Többlethasználat:

Minden többlethasználatot a tulajdoni hányadhoz (százalékhoz) viszonyítanak.

Takarítás: a kislétszámú irodák esetében a tulajdoni hányaduk 20 %-al növelt mértékéig, a rendelők esetében a tulajdoni hányaduk 30 %-al növelt mértékéig vegyenek részt a „házmester/takarítás” költségsor viseléséből.

Közüzem villany: a kislétszámú irodák esetében a tulajdoni hányaduk 10 %-al növelt mértékéig, a rendelők esetében a tulajdoni hányaduk 30 %-al növelt mértékéig vegyenek részt a „közüzem villany” költségsor viseléséből.

Lift költségek: az első emelet, és attól feljebb lévő ingatlanok esetében a kislétszámú irodák a tulajdoni hányaduk 20 %-al növelt mértékéig, a rendelők esetében a tulajdoni hányaduk 30 %-al növelt mértékéig vegyenek részt a „felvonó felügyelet” és a „felvonó karbantartás” költségsorok viseléséből. Viták után arra a megegyezésre jutottak, hogy a csak utcáról megközelíthető liftet nem használó alagsori ingatlanokat, és a földszinti, liftet ugyancsak nem használó ingatlanokat e költségsorok ne terheljék.

Példánkban mindhárom költség bontását megmutatjuk:

A takarítást a házmester/takarítás sor 300 000 Ft/év költségével, a villanyt annak 65 000 Ft/év költségével és a liftet a „felvonó felügyelet” (160 000 Ft/év) és a „felvonó karbantartás” (240 000 Ft/év) költségsorok összegének többlethasználatos bontásával mutatjuk be, mindegyikhez a külön specifikált használó csoportokkal.

A példákban először számoljuk a tulajdoni hányad (épület javítási) százalék szerinti leosztást, majd képezzük az egyes tulajdoni hányadok többlethasználatából számítható használó csoport szerinti, az egyes tulajdonokra eső százalékokat, majd e (képzett) százalékokkal lebontjuk az adott költségcsoport éves kiadását az egyes tulajdonokra. A táblázatok utolsó oszlopában van számolva, hogy az egyes tulajdonokat mennyivel több (többlethasználók) vagy kevesebb költség terheli a többlethasználat ilyen módon történő elszámolása keretében.

xxxxx 2x2_3_1_ excel tábla takarít_töblk_lebont xxxxx

xxxxx 2x2_3_2_ excel tábla villany_töblk_lebont xxxxx

xxxxx 2x2_3_3_ excel tábla többlet költség lift xxxxx

Az év végi elszámolásban e többlethasználattal számolt sorok (kiemelése) külön „bontása” mellett, a többi maradó sorok ugyanúgy az „épület javítás”, „fenntartás”, „víz-csatorna”, és „kaputelefon” költség bontás szerint kerülnek beszámításra, elszámolásra.

O – O