Az öröklés:

Az öröklés, egyidős az emberiséggel. Az öröklés kezdetben, a vándorló életmód mellett esetleges volt, azonban a letelepedés, és a társadalmak kialakulásával, fejlődésével, az anyagi javak gyarapodását követően, a tulajdonosnak a társadalom által biztosított joga lett tulajdonának „átszármaztatására” „törvényes”, vagy „végintézkedésen” alapuló átörökítésre.

Minden „tulajdonos – tulajdon” viszonyban eljön a pillanat, mikor a tulajdon a tulajdonos halálával (az örökhagyó akaratával „végintézkedéssel”, vagy a nélkül „törvényesen”) az örökösre száll, és új, a társadalom által elismert, „tulajdonos – tulajdon” viszony keletkezik.

Az öröklés minden „dolgot”, a ház- és lakástulajdont is érinti, így ennek szabályai, folyamata, típusai, illetékei és adózása kérdéseinek helye van a ház- és lakástulajdonosokat informáló anyagunkban – annál is inkább, mert a ház- és lakástulajdonra az illeték és adó körben bizonyos esetekben, eltérő szabályok vonatkoznak, mint egyéb tulajdonokra.

Egyesületünk által készített anyag tájékoztatásra, az öröklés filozófiájára, az öröklés szövevényes rendjében történő alapismeretek rendszerezésére és megosztására, ismertetésére szolgál, természetesen nem alkalmas egyedi esetekre, ügyekre vonatkozó jogi tanácsadásnak.

Az örökléshez mindenekelőtt kell ……

1. Az örökhagyó (a tulajdonos, aki távozott az élők sorából, esetleg „csak” felkészül erre)
2. A „dolog”, a „hagyaték”, mely az öröklés tárgya (értékek, a karikagyűrűtől, a palotáig)
3. Az (élő!) örökös (örökösök).

Öröklés: Az ember halálával hagyatéka, mint egész száll az örökösre.

Az öröklés, a tulajdonos vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás. Az öröklés a tulajdonjogi viszonyokban a tulajdonos személyében (ipso iure) alanyváltozást eredményez. (Az öröklési jog szabályai biztosítják, hogy az elhunyt hagyatéka a halál következtében sem válik gazdátlanná. Jogi értelemben uratlan, „nyugvó” hagyaték nincs, legfeljebb a jogutód személyének megállapítása, közhiteles tanúsítása húzódhat el. Az öröklés haszonélvezeti jogot is keletkeztethet.

Öröklési igény: Az öröklési igény (hasonlóan a tulajdoni igényekhez) nem évül el!

Öröklési rend (az öröklés jogcímei):

1. Végintézkedésen alapuló öröklés: Az öröklés, tulajdonképpen az örökhagyó által megszerzett vagyonról (javakról) szól, így elvitathatatlan az örökhagyó joga arra, hogy végintézkedéssel nyilvánítsa ki akaratát, a vagyon (halálát követő) sorsát illetően. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, ez határozza meg az öröklés rendjét.
2. Ipso iure (törvényes) öröklés elve: Mikor az elhunyt vagyona nem válik uratlanná, nem jön létre nyugvó hagyaték, hanem a tulajdonos személyében történt változás a törvény erejénél fogva azonnal megtörténik. Az öröklés minden külön jogcselekmény nélkül az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva áll be (a halál az ember jogképességének megszűnésével jár)! A halál időpontja, az örökhagyót életében ekkor megillető jogok és őt terhelő kötelezettségek meghatározzák a vagyonelemeket, melyek az öröklés alá esnek és a személyeket, akik a hagyatékból részesedhetnek.
3. Örökös, és végintézkedés hiányában: a hagyaték az államra száll. Az állam, minden ilyen esetben törvényes örökös!

Végintézkedésen alapuló öröklés: